Barátsággal minden garzonban lakónak és külföldön robotolónak,

 s neked is.

Na.  Ivácson meg Kustán szövegeit olvasva azt gondoltam, hogy a téma eleve rosszul van beállítva. Vagyis kicsit a központi kérdés – hogy vajon szabad pofánverni a náci frontembereket, mármint, hogy legitimizálható-e (s ha igen, hogyan) az ilyen fajta erőszak – kicsit a lényeg mellé megy. Úgy gondoltam nem személyeskedem el, s nem hülyéskedem el a témát, hanem alaposan felkészülve válaszolok egy tanulmány-szerű szöveggel. De persze meggondoltam magam. Egyrészt, mert nincs kedvem megírni egy tanulmányt, mert fárasztó, s én lusta vagyok. Másrészt, mert attól tartok egy valamiféle objektív, meggondolt hangnem elfedné azt, hogy mennyire komolyan kell venni a témát. Játékosan, provokatívan komolyabban lehet gondolkodni, mert életszerűbb. Szóval ez most egy ilyen elcseszett tépelődő, mittomén szövegelés lesz, ami elindul valahonnan, s nem tudom hova visz – vagyis megpróbálok személyesen érintetten gondolkodni.